Developer
A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanúik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ! (Ézs 44,9)
Miközben szívünkre, mint bálványgyártó műhelyre tekintünk, gondolatokat, ideákat gerjesztünk. Erőforrásokat használunk el és mindezeket a saját igényeink, önös céljaink elérése érdekében. Jobb esetben csak arra vágyunk, hogy találkozzunk a transzcendenssel. Arra vágyunk, hogy utunk végén célba érkezzünk. Istent mindent Igazgatónak, Mozgatónak, Univerzumnak, de mindenképpen valaki olyannak látjuk, ami, és Aki nagyobb, mint az ember. Rosszabb esetben azonban ezeket a kreált ideákat, önmegvalósító gondolatokat és erőket nem a találkozásra, hanem a szétszakításra használják az emberek. A mi szívünk ne bálványokat gyártson. Keresse inkább az Élő Isten közelségét, verbális ostobaságok helyett az igazi Vele való kapcsolat szorosságát. Akkor ledőlnek a bálványok és szívünk központját az az Egyedüli Isten foglalja el, Akit az megillet.
Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben? (Ézs 44,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a bálványok helyett Önmagadat adtad értem, nekem.
Ámen
