Developer
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. (Mt 25,14)
Mai Igénkben Isten egy példázaton keresztül kijelenti akaratát és megbízást ad szolgáinak. Terveiből annyit mutat meg, amennyi éppen szükséges. Ez esetben az, hogy vagyonát három emberre bízza, kezeljék azt nagy hűséggel. Itt jön képbe az emberi akarat. Kapcsolódnak-e a gazda elgondolásaihoz? Úgy várják-e haza eközben a gazdát, hogy eredményeket tudjanak felmutatni? Kettő dolgozik serényen, egy közülük fél a megbízótól. Fél a megbízástól, ezért inkább elássa a kapott tálentumot, és saját dolgát megy végezni. Saját magáról többet gondolt és ez összekapcsolódik a többiek iránti irigységgel is. Mit mutat ez a példázat ma nekünk? Az ember ahelyett, hogy kapcsolódna a kijelentett dolgokhoz, a feladatokban részt venne, ahelyett önmagára tekint és elkezd önmagával foglalkozni. "Nem érek tán annyit, mint a másik? Megéri-e ez nekem?" Nem hű szolgához illő módon viselkedünk, ha így teszünk, hanem úgy, mint egy béres. Az így gondolkodó ember addig vesz részt a tervben, amíg neki kényelmes, amíg önző érdekei úgy kívánják. Nem is várja a gazdát haza, lényegében hidegen hagyja őt annak ügye. Aki így tesz, annak nehéz és megterhelt lesz a várakozása az adventben is.
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mt 25,29)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy adventem van, amit, Te készítettél nekem is.
Ámen
