Developer

2020.12.18 09:33

Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. (Ézs 57,15)

Ha vétkeztünk, készek vagyunk-e elismerni, és igazat adni Istennek? Igazat tudunk-e adni másoknak, ha tévedtünk? Tudunk-e örülni mások sikerének akkor is, ha az eredményeinket mások észre sem veszik? Többre tartunk-e másokat magunknál? Tudatában vagyunk-e annak, hogy életünk egyedül Istentől függ? Állhatatosan engedelmesek vagyunk-e Istennek mindabban, amit mond nekünk? Imádkozunk-e a ránk bízottakért? Megköszönjük-e mindazt, amit Egyetlen Urunk befektetett az életünkbe? Megannyi kérdés, ami mind megválaszolásra vár. Az igazi alázatosság nemcsak így szól: "A bűnösök között első vagyok én", hanem így is: "Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok."

Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet. (Ézs 57,13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te türelmes vagy hozzám. 

Ámen