Developer
Annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét. És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. (ApCsel 8,4)
Mai Igénkben azt láthatjuk, hogy nem az apostolok mentek az Örömhírt hirdetni, ők maradtak Jeruzsálemben. De a többiek, akikre hitük miatt az üldöztetés várt, vállalva Megváltójukat, megosztották másokkal. Sok ma élő tanítvány is úgy gondolja, hogy ez a lelkészek feladata. Ők azért vannak, hogy ők hirdessék a templomban, meg azon kívül is. Ez minden tanítvány feladata. Nem mindenkinek feladata a szószékre állni, de minden tanítvány feladata beszélni a Megváltójáról. Vagyis bizonyságot tenni a hitéről. „Légy örömmondó békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett” – énekeljük az ismert dicséretünkben. Másodszor pedig azt üzeni Igénk ezen mozzanata, hogy a szétszóródottak nem meghúzták magukat az ijedtségtől, nem elzárkóztak a félelemtől. Ahogyan egy-egy váratlan helyzetre, megpróbáltatásra reagálunk, az is a hitünkről árulkodik. Aki valóban megszabadul, azt nem lehet elnémítani.
Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.... Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül. (ApCsel 28,28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy nem a félelem lelkét kaptam.
Ámen
