Developer
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)
Ha tartós és tartalmas életet szeretnénk élni, akkor minden cselekedetünket az alaphoz, Jézus Krisztushoz mérjük: „aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) A reformáció kora előtti évszázadokban a Szentírás tanítása helyett inkább a hagyományok kerültek túlsúlyba. Az, amit az ember csinált, az ember mondott, az ember épített, ami beárnyékolta, elfedte Isten igéjének a tiszta voltát. Nem kérdezték meg magukban, hogy vajon Krisztus mit szól hozzá? Ma sem az a fő kérdés, mit szólnak hozzá az emberek, mit jeleznek a gazdasági mutatók. Ha tartós (egy)házat szeretnénk a Szentléleknek építeni, akkor az alaphoz, Jézus Krisztushoz mérjük önmagunkat. Láthatjuk, hogyan omlanak össze életek, amelyek úgy építkeztek, hogy csak a jelen gazdasági mutatóit vették figyelembe. Életek, amelyek csak arra építkeztek, hogy mi a hozadéka anyagiakban a tetteknek, magyarul a pillanatnyi közerkölcsre építettek. Emelkedett ugyan az életszínvonal, a "gyermekek saját lábon állnak", közben elveszítettük az emberi kapcsolatokat. Az, hogy a hitélet fejlődik, pusztán verbalitás szintjén létezik. Nem számít, hogy milyen eszközökkel, csak meglegyen mindenünk. Lélekben engedjük le a függőónt, gondoljuk végig életünket, hogy minden cselekedetünk az alapra épüljön, a bűneinkért maghalt Krisztus Jézusra.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. Senki se csalja meg magát. (1Kor 3,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Reád építhetem életemet.
Ámen