Counsellor
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. (Lk 15,18)
Hazamegyek, szembenézek apámmal és elmondom neki, hogy vétkeztem, sőt arra sem vagyok méltó, hogy a fiának nevezzen. Elég, ha csak egy leszek a béresei közül ezután. Hihetetlenül nehéz ezt a kiszolgáltatott helyzetet így látni, így gondolni a tennivalókra. Pedig csak így lehet, csak ez lehet a megoldás. Az őszinte helyzetértékelés, legfőképp az alázat, a szerénység. Van, aki akkor is követelőzik, amikor nagyon mélyen van. Akkor is játssza a nagyot, amikor a legkisebbre zsugorodott már össze. A tékozló fiú történetében a kisebbik örökös már nem követel semmit. Elvette és elvitte az örökség ráeső részét, és el is verte az utolsó fillérig. Ezért még alkupozícióban sincs. Voltunk-e már hasonló helyzetben? Olyanban, melyben azt éreztük, hogy nincs mentségünk? Nincs mit magyaráznunk, csakis alázatosak lehetünk? Ebből is van kiút...
Atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. (Lk 15,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a kegyelmet.
Ámen
