Developer
Szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék. (Mk 1,35)
A nap legcsendesebb pillanata a szürkület. Az utca még csendes, a társaink is az igazak álmát alusszák és csendességben egyedül vagyunk. Egyedül vagyunk magunkkal és Istennel. Felrémlenek a tegnap megtett és meg nem tett dolgok. A kimondott és ki nem mondott szavak. Azt is tudjuk, hogy változtatni azokon már nem lehet. Egy lehetőségünk maradt: odatenni Isten lábaihoz. Néha ez a legnehezebb, hordanánk dolgainkat, az elvégzetteket és a meg nem kezdetteket is. De Isten ott van velünk és új napot ad. Krisztus Jézus is minden napot, minden dolgot Vele kezdett. Kora reggel elment imádkozni. Tanuljuk meg Tőle a reggeli imádkozás szükségességét. Bízzuk az új napunkat megint Reá, megtapasztalhatjuk, hogy nemcsak a szürkületben nem vagyunk egyedül, hanem az Egyetlen Úr velünk lesz minden pillanatunkban. A világot nem a nagyhangú hazugok teszik emberibbé, hanem a nyugodt, csendes emberek, akik imádkoznak.
Elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban. (Mk 1,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
