Developer
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. (2Tim 4,4)
A mai szóhasználatunkban más a kívánság és más a vágy. Az, aki kíván, inkább sürget valamit, birtokolni akar olyasmit, amivel most még nem rendelkezik. Míg a vágy nem ilyen sürgető érzés. Úgy lehet megkülönböztetni a két fogalmat, hogy aki vágyik, az jelen van ott, ahol van. Mert egy folyamatos maratoni versenyt futunk saját magunkkal is. Kívánságok fűtenek bennünket. Elképzelünk egy másik helyzetet, egy másik időt és teret, ahol jobb lenne, mint ahol most vagyunk. Az ember képes egy teljesen más világban élni lelkileg, mint ahol van. A legnehezebb igazán jelen lenni ott, ahol vagyunk, pedig nem tudunk mást tenni, minthogy mégis jelen vagyunk. Megtaláljuk a valóságban azt, Aki ezt a világot fenntartja, Aki nekünk életet adott. Ilyenkor kell, hogy meglássuk Jézust itt és most. Mert Ő is volt kísértésben, Ő is megküzdött sok mindennel. Krisztus Jézus valóságában feloldódhat az a vágy, amit bennünk a földi, szélsőséges kívánságok okoznak.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr. (2Tim 4,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megtanítasz helyén kezelni a kívánságaimat és a vágyaimat is.
Ámen
