Developer

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. (Zsolt 22,11)

Mi életünkben az első emlékünk? Az a kicsit már homályos, de mégis csak: első kép. Ki van rajta? A legtöbben azt mondják: Édesanyám. Ír valamit erről a Biblia? Dávidnak van egy éneke: „Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.” (Zsolt 71,6) Van olyan gyerek, aki a legtöbbször engedelmes szelíd lélek. Van olyan is, aki már akkor lázad, már akkor hazudozik, ahogy cseperedik. Az egyik már kisgyermek korában Istent dicséri, a másik szinte az első lélegzetvételétől kezdve a megosztáson, a veszekedésen, a különbségek adta helyzetek kiélezésén dolgozik. Hogyan lehet ez? Minden ítélkezés nélkül úgy tűnik, hogy sok minden az anyákon múlik. Aztán a nevelőkön. Azoknak természetén. Azon, hogy mit adnak át, mi van az ölelésükben. Milyen hangsúllyal, mit, hogyan osztanak meg a kicsiny, a világról első információkat gyűjtő, fogékony lelkekkel. Óriási felelősséget hordoznak az édesanyák. Isten adta nekik, és ezért szeretjük őket.

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. (Zsolt 22,23)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondod volt rám.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode