Developer
Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen. (2Móz 33,15)
Izrael népe a pusztában vándorolt, mert Isten a csodáknak csodájával kihozta őket Egyiptomból. Megígérte nekik, hogy új földet, új országot kapnak: Kánaán földjét. De az út hosszúra sikeredett a nép hitetlensége miatt. Ekkor hangzik ez a mondat: „Mózes azt mondta (Istennek): Ha nem jön velünk a Te arcod, akkor ne is vigyél tovább bennünket.” Az imádság az a formája a beszélgetésnek, amikor feltárhatjuk a szívünket Isten előtt. Az imádság a hívő ember számára az a lehetőség, amivel "zörgethet" Istennél. - Az imádságot azért adta Isten, hogy éljünk vele. Nem azt jelenti ez, hogy mindent megkapunk, amit kérünk, hanem azt, hogy Krisztus Jézus meghallgatja az imádságunkat, és ha akaratával megegyezik a kérésünk, meg is adja. Mózes könyörög a népért, mert Isten a maga útjára akarja engedni őket. Angyalt küld segítségül, bemennek az ígéret földjére. Az új országba, de Isten nem megy velük. Sokan ma is így szereznek meg eredményeket, sikereket, embereket, ügyeket, úgy, hogy Isten nem megy velük. Nem törődnek azzal, hogy milyen áron, de megszerzik azt, amit a szemük kíván, és amire vágynak. Biztos, hogy nem lesz benne örök örömük és békességük.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mt 7,8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy figyelemmel kíséred az életemet.
Ámen
