Developer
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. (Mk 13,31)
A világot, amelyben élünk nem az egység és a mindent átfogó harmónia hatja át. A rossz és a jó, a halál és élet, sorvadás és növekedés (tabes aut fructus) feszültsége jellemzi. Ennek a stressznek az oka, ahogyan élünk és dolgozunk. Ráadásul, itt van ez a kiszámíthatatlan "világvége". Jézus kortársai nem éltek még percekre szabályozott világban, azonban a végnapokra már ők is kíváncsiak voltak. Krisztus azonban csalódást okoz nekik: "azt a napot vagy órát senki sem tudja" - még ő maga sem. De nem is fontos előre tudni, a „jeleket” majd akkor az adott pillanatban mindenki felismeri és nyilvánvalóvá válik mindenki számára a végítélet. Krisztus Jézus nem egy katasztrófafilmről beszélt, amiben többnyire a jó és a rossz küzd a föld megmentéséért és némi áldozat után a föld nagy része megmenekül. Ilyeneket csak mi emberek tudunk kitalálni. Bár a földi életünk korlátai miatt sok mindent nem értünk, de egyet biztosan tudhatunk: az örök élet ígérete megmarad számunkra. Ez az az ígéret, ami az idő fölé emel bennünket, van maradandó a múlandóságban és van élet a látszólagos halál után.
Lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik. (Mk 13,13)
Uram, Jézus Krisztus!
Köszönöm, hogy kegyelmes vagy hozzám.
Ámen
