Developer
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. (Zsid 12,2)
A mai Igénk a felemelt fejet, az égre emelt tekintet mutatja meg. De mit jelez a mában számunkra ez a mozdulat? Jelentheti a tekintünk irányát, ha gondunk van, tudjuk, hogy merre felé kell keresni a megoldást. Nem csak a tekintetünk iránya fontos, hanem az is, hogy Kire nézünk fel. Krisztus Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. Már volt az Ószövetségben is egy ilyen motívum, a rézkígyó története. Le is írja ezt a képet a Biblia: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie. Jézus jelenti ki ezt magáról. Mindezt – ahogyan a levél igéje is felszólít – közösen tehetjük meg, hiszen azt mondja: „Nézzünk fel!” Egy közösség számára lehet ez közös feladat és elérhető valóság: Nézzünk fel együtt Jézusra!
Egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat. (Zsid 12,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy felnézhetek Reád.
Ámen
