Developer
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. (Jn 10,10)
Mai világunkban talán azt érezhetjük, mintha Isten is magunkra hagyott volna. Csak magunk vergődve, kifárasztva önmagunkat küzdünk a megmaradásért, vagy az előbbre jutásért. Mint a fuldokló, aki próbál közelebb jutni a parthoz, de mennél jobban küzd, annál jobban elfárad, és annál inkább esélytelennek látja a megmenekülést. Krisztus Jézusnak ezzel a mondatával biztatást kaphatunk. Ő nem hagyott el, hanem megvan a pásztorunk, és nem mi találtunk rá, hanem Ő talált ránk. Sokszor csalódtunk már embertársainkban, vezetőinkben legfőképp. Azt hittük, hogy ők minden tekintetben olyanok, mint amilyennek mi képzeltük, vagy vártuk. Aztán a nehéz pillanatokban kiderült, hogy nem. Talán néztünk már reménytelenül szét a világban magunk körül, hogy senki sem olyan, mint amilyennek vártuk. Jézus, a mi pásztorunk azonban jó, nem olyan, mint az embertársaink, nem úgy és nem azért közeledik, mint felebarátainknak sokasága. Ő azért törődik velünk, mert egyszerüen, fenntartások nélkül szeret minket. Jézus a Pásztorunk és nem más. Ő az Egyetlen Urunk.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. (Jn 10,14)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Pásztorom vagy.
Ámen
