Developer

Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. (1Kir 17,13)

Sok ember amiatt panaszkodik, hogy az Isten nem azt adja, ráadásul meg nem is ad semmit, hiába kérik. Kész kívánság listát adnak át az Úrnak naponta. Ezek az emberek még a hitre is fogyasztói szemmel néznek amit elfogyaszthatnak, és nem megélhetnek. Csak a testi szemeikkel látnak mindent, így nem látják az Isten csodát tevő hatalmát, a világban munkálkodó erejét. A mai Igénkben szereplő asszony is csak a földi dolgokat látta, és nehezen szakadt el attól, hogy az Isten gondviselésében bízzon. Mi, keresztyén hívők is ilyenek vagyunk alapjában véve. A magyarokra még jobban illik ez. A félig teli, vagy félig üres pohár esete. A negatív oldalát látjuk, földhöz ragadottak vagyunk. Nyúlunk az Isten felé egyik kezünkkel, de a másikkal még mindig szorítjuk az utolsó fillért is. Pont úgy, mint a gazdag ifjú, ki odament Jézushoz, és elmondta, hogy betartotta a törvényeket, a tízparancsolatot, és kérdezte mit kell még tennie, hogy örök élete legyen. De amikor Krisztus Jézus rámutatott fogyatkozására, nem úgy tett, ahogy a sareptai özvegy, hanem inkább tovább szorította a vagyont, a földi dolgot. Mi vajon mit szorongatunk most, ezekben a kétségbeejtő napokban, Krisztus jobbját, vagy még mindig a mammonban bízunk?

Lássad, él a te fiad! És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság. (1Kir 17,24)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy fogod kezem a legnehezebb pillanataimban is. 

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode