Developer
És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel. (Mk 11,11)
Amikor Krisztus Jézus bevonul Jeruzsálembe, az emberek életébe vonul be. Jézus bevonul egy város életébe, mert az Istentől Megváltóként érkező Jézusnak be kell vonulnia. Helyet kell, hogy kapjon ma is életünkben. Nagyon fontos, hogy ez megtörténjen, különben virágvasárnapi alibi keresztyének maradunk. Jézus Krisztus közösségre lép velünk, az Ő közösségét kínálja az embernek. Benne az Isten embert megmentő kegyelme, irgalma, szeretete. Közösségében az egész lényünkre, szívünkre, életünkre tart kizárólagos igényt. Azért, hogy ezáltal legbensőbb valónkba kerüljön be Isten bűntől megváltó szeretete. Készek vagyunk-e Őt egészen bevonulni engedni, Vele legteljesebb, legbensőségesebb közösségre lépni? Készek vagyunk-e Vele a legmesszebbre elmenni? "Immánuel – Velünk az Isten!" Na, de mi, Ővele? Vagy nagypénteken mi is magára hagyjuk? Közeliek vagy távoliak leszünk, amikor Jézus helyettes áldozatát szemléljük? Krisztus Jézus úgy áll, úgy viszonyul hozzánk, mint közeli barát. Mi, hogy állunk, hogy viszonyulunk Hozzá? Meddig engedjük Őt bevonulni életünkbe, meddig fogadjuk Őt be? Ezek fajsúlyos kérdések, nem csak Virágvasárnapon.
Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. (Mk 11,24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tiéd az életem.
Ámen
