Developer
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! (Jer 2,32)
A Szentírásban a próféták könyvei beszámolnak, hogy Izrael népe miként felejtette el, már rögtön az Egyiptomból való szabadulás után az Istennel kötött szövetséget. Az évszázadok során sokszor elfelejtette a nép a szolgaság házából való szabadítást. Ma is milyen könnyen elfelejtjük ezt a köteléket, mely életben tart bennünket. Hányszor igaz ránk is a próféta által írásba foglalt panasz: Rólam elfeledkezett népem számtalanszor. Ahogyan létezik kollektív emlékezet, úgy létezik a kollektív feledés is. Lelki értelemben véve sok ember lelki halált hal, így éli le egész földi életét. A teremtőjére, alkotójára tudatosan nem emlékezve soha. Tudat alatt viszont a lelkünk mégis emlékezik, kitől kaptuk mindent. A bajban a legnagyobb ateista is így kiált: jaj, Istenem...
És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek. (Jer 2,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned létezem.
Ámen
