Developer

Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Zsolt 79,8)

Manapság a templomban, a zsinaton, vagy a parlamentben, ki mer így imádkozni: „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit…!”? Valamilyen oknál fogva nem csak a magyarországi, Magyar Református Egyház, ott tart, ahol tart. Egyházi krónikáink nem győznek hálát adni a túlnyomórészt nem a hívek hálaadásából, hanem állami és EU-s pályázatokon elnyert pénzekből épülő templomokért, intézményekért, felújításokért, emléktáblákért. Mindegy ki adja, bármit megideologizálunk, csak folyjon az a csap. A hívek meg hadd lebegjenek abban a tudatban, hogy hálaáldozat nélkül is forog az egyházközségek szekere. A valóság azonban az, hogy fogyunk, számban és hitben egyaránt. Sem a templomok, sem a szülőszobák, sem a stadionok nem telnek meg. De, mi lehet az oka? Jézus szerint: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem... Hiába tisztelnek engem… az emberek hagyományához ragaszkodtok. … Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát...”? A jelenlegi helyzet ismeretében mondhatjuk, hogy a "nagy vezetőknek", elődöknek és maiaknak is, volt szerepük abban, hogy ilyen a helyzet az iskolában, az országban, a nemzetünkben, a református egyházunkban. Sokkal többen ragaszkodnak a világi és egyházi, emberek eszéből kipattant szokásokhoz, hagyományokhoz, divathoz, múló örömökhöz és javakhoz, mint ahhoz, amit Krisztus Jézus egyértelműsített.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Zsolt 79,9)

Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megbocsátasz.
Ámen
 
Készíts ingyenes honlapot Webnode