Developer
Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. (1Thessz 2,12)
Isten szemében mindig legfontosabb volt az egyes ember. Név szerint, személyesen szólított meg mindenkit. Gyülekezetet sem lehet csak úgy, általánosságban építeni, mindig személyes a meghívás. A gyülekezet épülésének a legfontosabb mozgató rugója: érezze mindenki, hogy fontos szerepe van a közösség megújulásában. Mindenki használja azt a talentumot, amit kapott. Mindig csak azt végezze el, amivel megbízták. Megkapja a jutalmát: itt a földön boldog, kiegyensúlyozott életet, a mennyben pedig örök életet Istent dicsőítve. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy Istenhez méltó módon éljünk. Hogyan lehetséges ez? Megtartva azt, amit tanultunk a Bibliából. Krisztus Jézus tanításait, parancsait vegyük figyelembe, mert amit Ő mond, mindaz a javunkra válik. A gyülekezet, az ország, az egész teremtett világ Istené. Ideje lenne lerántani a leplet a Jézussal egyet nem értő, a hitét a maga módján gyakorló vallásosságról. Kimondani, hogy az valójában engedetlenség Istennel szemben. Addig azonban, amíg elégedettek vagyunk azzal, ahogyan élünk és az igazságtól távol botorkálunk, joggal teszi fel a kérdést Jézus: "Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"
Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. (1Thessz 2,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgálhatlak.
Ámen
