Developer
Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el? (2Kir 2,16)
Mai Igénk arra világít rá, hogy megannyi hiábavaló szaladgálás vesz körül bennünket. Olyan sokféle útra indulunk lelkileg, gondolatban vagy épp fizikailag mi magunk is. A végén gyakran állunk ott a nagy kérdéssel: Jutok én ezzel valamire? Ebben az Igében ötven ember megy együtt, nagy odaszánással, eredménytelenül. Nemes a cél, jól megalapozott az elképzelés, de végül semmire sem jutnak. Isten meg akarja kímélni, meg akarja menteni az övéit a semmire vezető utaktól, a semmire jutó élettől. Felkínálja magát: „én vagyok az Út”. Jézus odalép az övéihez, hogy ne a semmit halásszák egész éjszaka. Odalép a megvetett vámszedőhöz és azt mondja: „Kövess engem!” Ő nem a semmibe visz, Vele nem a semmire jut az ember. Súlyt ad a semmibe elvesző, eltűnő ember életének. Az „élet leheletét leheli” közénk és belénk. Krisztus Jézus Lelkének vezetését kell elkérni naponta, hogy ne a semmit csináljuk, ne a nagy semmire jussunk. Ő nem egy üres, hanem egy „teljes” életet hozott közénk.
Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy célt adsz életemnek.
Ámen
