Developer
Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja. (2Tim 2,13)
Mai világunk előnyeit élvezve rendre veszélyérzet nélkül elfogyasztunk mindent. Ezzel utat engedve olyan tanításnak, istentelenségnek, szektás beszédnek is, ami keresztyén hitünk alapjait ássa alá. Kíváncsi érdeklődéssel fordulunk oda mindenhez, ami újat, mást, meghökkentőt kínál. A fiatalok egy része vonzódik a sátánista formációkhoz, vagy előfordul az is, hogy fényevőként elhiszik, hogy egy csecsemőt nem kell táplálni. Megannyi hókuszpókuszt képesek vagyunk megenni, beengedni életünkbe. Mint rákos fekély telepszik rá a világ ma is az egyházakra, mondván: mi majd tudjuk a "tutifrankót". Azért hagyjuk ezt, mert nem vagyunk hitükben kipróbált emberek, nem vagyunk elveikben edzett szolgák. Látásunk sincs sokszor a veszélyre. Minden rákos megbetegedés csak egy beteg sejttel kezdődik, de a legedzettebb szervezetnek is borzasztó koncentrált küzdelembe kell kezdenie a legyőzésére. Ugyanígy a világban a hitetlenség mondatai burjánzó betegségként terjednek, berontanak még egyházi szervezeteinkbe is, alattomosan fertőzve. Sokszor mi magunk vagyunk, akik nemtörődömségből, kényelemből disznók elé szórjuk gyöngyeinket, nem őrizzük az Egyetlen Úrtól kapott legdrágább kincseinket.
Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. (2Tim 2,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozhatom.
Ámen
