Developer
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. (1Pét 2,19)
Mai Igénkben Péter apostol kétféle szenvedésről beszél. Az egyik az, amelyiket a Krisztus nevének a megvallásáért szenvedünk, a másik az, mely a mi saját hibáink következménye. Ha a saját hibáinkért kapunk elmarasztalást, azt talán el is fogadjuk. De ha méltatlanul büntetnek bennünket, azon felháborodunk. Ez a reakció emberi voltunkból fakad, ezt találjuk természetesnek. De itt az Ige arról beszél velünk, hogy tudunk-e tűrni akkor is, ha kíméletlenek velünk szemben? Egyetlen Urunk szemében az a kedves, ha kitartóan cselekedjük a jót, és akkor is tűrjük a szenvedést. Az apostol Krisztus Jézus példáját hozza fel. Szenvedett értünk, nem viszonozta a gyalázatot, nem fenyegetőzött, sőt imádkozott az ellenségeiért. Ez az Istennek tetsző élet. Ez a kegyelem vegyen bennünket körül, legyen erőnk jót cselekedni akkor is, ha ezért bántalmazást, megvetést kapunk. A bosszúállást.bízzuk Istenre.
A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. (1Pét 2,24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megpróbáltatásaimban is mindig velem vagy.
Ámen
