Developer
Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! (2Móz 20,4)
Mai Igénkben vándorló népét szólítja meg az Isten. Ő az örökké létező Isten, és mi Neki élhetünk. Ő az a Vagyok, Aki Krisztus Jézusban tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Általa lett minden. Csüggedéseink közben, aggodalmaskodásaink után még jobban bízzunk Benne. Az emberekbe vetett bizalom egy helytelen út. Ők is csak szolgák. Jó esetben Isten kezében. De Ki vagy mi foglalja el az első helyet szívünkben? Amikor Isten helyébe kerül valami, az csak bálvánnyá lesz. Melyek azok a dolgok, amelyek rabul ejthetik szívünket? A világ a maga pénzével, hatalmával, kivagyiságával, cinizmusával, hazugságaival? Vagy: emberek, akik nárcizmusukban azt sem tudják, hogy hol a helyük? Végül önmagunk, tulajdon énünk, a nagy-nagy Egónk? Egyedül Istennek van joga parancsot adni. Ellentmondás nélkül csak Neki kell engedelmeskednünk. Amikor Hozzá fordulunk, látókká leszünk. Odafordulva az Egyetlen Úr felé helyesen fogunk majd viszonyulni egymáshoz is. Ma is Krisztushoz vezet, Hozzá igazít, Aki nélkül semmit sem tudunk cselekedni.
Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. (2Móz 20,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgád lehetek.
Ámen
