Developer
Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol? (ApCsel 8,30)
Mai Igénk fényében felvetődik a kérdés: mi vajon milyen gyakran olvassuk a Szentírást? Az a tapasztalat, hogy sok ember soha nem olvassa a Bibliát. Ha csak egy is lenne, már az is sok lenne, de számuk meghatározhatatlanul sok. Ez megdöbbentő dolog. Isten akar hozzánk szólni, és ez minket nem érdekel? A Biblia Isten kijelentése, Urunk akar megszólítani minket naponta, általa. Református egyházunk is az Ige egyházának tartja magát. Hitünk és életünk zsinórmértéke a Szentírás. E szerint kellene élnünk, és nem csak szólamokban, hangzatos szavakban. A reformáció egyik jelmondata úgy hangzik, hogy Sola Scriptura, vagyis Egyedül a Szentírás. Ez a mérce, az irányvonal, amihez az egész életünket szükséges igazítani. Mi meg nem is vesszük komolyan? A közelmúlt eseményei is ezt igazolják. Olykor bizony a lesajnált kis vallási közösségek tagjai könnyedén idéznek a Bibliából. Azért, mert ismerik, olvassák, tanulmányozzák. Református egyházunk tagjai sokszor csak annyit tudnak mondani, hogy én református vagyok, az is maradok, ne zavarjanak, kérem. Az, hogy valaki református, milyen módon jelenik meg az életében? Ismeri Isten Igéjét, vagy alig-alig valamit a Szentírásból? Tudunk-e érvelni egyáltalán a Biblia alapján? A Biblia üzenetét szándékosan kiforgatókkal szemben is? Vagy inkább csak hátrébb húzódunk, fejet hajtunk a világ ostobaságainak?
Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett. (ApCsel 8,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szólsz hozzám. Köszönöm Igédet, melyet naponként olvashatok. Adj erőt, hogy minden napon eszerint is éljek.
Ámen
