Developer
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. (Zsid 13,14)
Amikor építkezik az ember, hajlamos azt hinni: ez a hajlék életem végéig fog szolgálni. Azonban minden kézzel épített otthon elhagyható, a múlt részeként tovább lehet rajta lépni. Nincsen itt maradandó városunk… Gyakoroltuk a mulandó elengedését egy-egy ravatalnál megállva, szerettünk életét visszaadva Teremtőjének. A fiatalság erejét vagy éppen a munkával töltött évek aktivitását elengedve. Ezek az egyszerű vonatkozások is ráirányíthatják tekintetünket a jövendővárás felé. A jelennek görcsös, két kézzel való markolása, az ahhoz való ragaszkodás helyett tudjunk, merjünk Istennek lehetőséget adni arra is, hogy a jövendőre nézve naponként tudjon új reménységet adni szívünkbe. Mindig készen kell lennünk Isten kezéből valami új folytatásra. Egy sokkal teljesebb, tisztább elfogadására. Az Isten gondviselése nem csupán földi életünk szűk keretei között vezérel, oltalmaz bennünket. Sokkal tágabb perspektívát mutat meg, amikor betekintést enged a mennyei otthon ránk váró szépségébe. „Hát merítsünk erőt A menny felé sietni Nem állva megpihenni A boldog cél előtt…”
Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész. (Ref ének 455)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy naponként új reménységgel töltöd el az én szívemet is.
Ámen
