Counsellor
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. (Zsid 13,14)
Az ószövetségi teológia értelmében, Isten szemében minden ember ideiglenes lakos a földön. A világ, valójában Isten tulajdona, és minden nép, a Földnek egy-egy területét csak használatra kapta. Az újszövetségi kor szekuláris világi nyelvhasználatában a pária szót használták az újonnan érkezettek elnevezésére. Mai, modern értelemben, a „letelepedési engedély birtokában lévő lakos” szóösszetétel, ami leginkább hordozza ezt a tartalmat. Mi is „jövevények” vagyunk, a keresztyének – a fentiek értelmében – már polgárjoggal bíró választottak Isten Országában. Ehhez, csak annyira van szükségünk, hogy hűségesek maradjunk a mi Egyetlen Urunkhoz. Beleértve ahhoz a tanításához is, amit a közénk érkezett, vagy rajtunk csak áthaladó jövevényekkel kapcsolatban tanított. Az a tény, hogy egy hozzánk hasonló ember életének edényében megjelent az Isten, már önmagában is hatalmas evangélium. Hatalmas Örömhír, mert azt példázza, hogy alkalmas az emberi valóság az isteni valóságnak a befogadására. Nem idegen egymástól a kettő, hisz szívesen költözik az Isten az emberi valóságba.
Az atyafiúi szeretet maradjon meg. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. (Zsid 13,1)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Tied lehetek.
Ámen
