Counsellor

2021.08.10 08:24

Miért kísértitek az Urat? (2Móz 17,2)

Mai Igénk a pusz­tai ván­dor­lás idősza­kát idé­zi. A mózesi nép úgy ér­zi, hogy a jö­vő ígé­re­te nem éri meg a sok szen­ve­dést, le­mon­dást. Egyip­tom olyan, ami­lyen, ki­pró­bálták biz­ton­sá­gát. Ma is sok ember kérdése: érdemes‑e le­mon­da­ni va­la­mi­ről, a pil­la­na­tok ké­nyel­mé­ről, örö­me­i­ről? Az Is­ten gond­vi­se­lő sze­re­te­té­ben va­ló ké­tel­ke­dés oka eb­ben a tör­té­net­ben is, mint min­dig, va­la­mi­nek a hi­á­nya. Hi­á­ba mu­tat­ta meg Is­ten számtalan­szor az ese­mé­nyek fe­let­ti ha­tal­mát, sze­re­te­té­nek je­le­it, ez a nép úgy tesz, mint­ha nem em­lé­kez­ne a cso­dás sza­ba­du­lás­ra. De ugyani­lyen rö­vid­lá­tó a mai nép, nem tud fel­te­kin­te­ni ar­ra, Aki­től min­den sza­ba­du­lás, se­gít­ség jött. Csak az or­ra elé néz, és ezért lát­ja min­den szen­ve­dé­se oko­zó­ját egy folytonosan hazudott, fiktív "ellenség" képében. Pedig itt van számunkra a Heidelbergi Káté el­ső kér­dé­sé­re adott felelet, miszerint min­den a mi ja­vunk­ra szol­gál: a hi­á­nyok, a pró­bák is, a ke­rü­lő utak is, a "kes­keny ös­vé­nyek" is. Meg­ta­nul­ni, hogy az élet for­rá­sá­hoz Is­ten nem­csak na­pos ol­da­lon, bő­vi­zű fo­lyók mel­lett ve­zet, ha­nem né­ha fé­lel­me­tes szik­lák kö­zött. Azért, hogy óhajt­suk az Ő ve­ze­té­sét, szom­jú­hoz­zuk az élet­nek vi­zét. Mindig túl korán van ahhoz, hogy feladjuk. Addig nem vagyunk vesztesek, amíg nem adjuk fel, és mindig túl korán van, hogy kilépjünk. Isten ezekben a nehéz időkben teszi próbára az állhatatosságunkat.

A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg. Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását. (2Móz 22,22)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig a legjobbat adod számomra. 

Ámen