Counsellor
De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, a mit Pál mond vala. (ApCsel 27,11)
Mai Igénkben Pál apostol egy hajón tart Róma felé. Nem önszántából. De végcélja a menny felé sietni és odahívni mindenkit a Megváltó Krisztus Jézushoz. Egy hajóban utazik a hívő és a még nem hívő, az Istent ismerő és szolgáló és az Úrhoz egyelőre még semmilyen szállal nem kötődő ember. Ilyen a mai életünk is: együtt utazik az Úr Jézus szolgája az Urat nem ismerő, vagy másban hívő, életét másképp berendező ember. A legtöbb családban jelen van a hívő, és ott van a kételkedő, az Úr létezését megtagadó ember. Kevés család mondhatja el, hogy náluk mindenki hisz az Úr Jézusban. Nagy kegyelem, ha valamelyik családra ez igaz. De ugyanez a helyzet a munkahelyen: egyrészt ott vannak (igaz, egyre kevesebben) az Úrhoz tartozók. De ott vannak az Úrnak hátat fordítók, akik azt hiszik magukról, hogy remek céljaik vannak. Néhányszor el is érik azt, akármilyen ellenszél, vagy vihar próbálja feltartóztatni őket. De ezért is helyez bennünket az Úr olyanok mellé, akik még nélküle élnek. Istennel járni annyit tesz, hogy naponta feladjuk a késztetést, hogy magunk kormányozzuk életünket, és bizalommal Reá bízzuk magunkat. Elismerjük, hogy Ő tudja, mi a legjobb nekünk. Elfogadjuk, hogy nem mindig fedi fel menet közben a hogyanokat és miérteket. Isten ritkán érkezik korán, de késni sohasem késik. Csak a napi szintű hitben járás kedves Egyetlen Urunk előtt.
Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott. (ApCsel 27,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned van reményem.
Ámen
