Counsellor
Felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével. (Ef 6,15)
A békesség számunkra, mint ma élő hívőknek, készség az evangélium hirdetésére. Erre nemcsak az igehirdetőknek van elhívása. Sajnos gyülekezeteinkben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják az evangélium hirdetését a lelkipásztorra. Krisztus Jézus szerint minden keresztyén elhívatott, hogy a békesség követe legyen. Feladatunk, hogy bizonyságot tegyünk Egyedüli Urunkról, Jézusról, Aki egyedül ad nekünk békességet. Bár nem mindenki van elhívva a nyilvános igehirdetésre, de minden keresztyén vallást kell, hogy tegyen a Megváltóról. A képességet erre a Krisztusban való békességre jutás adja. A készséget erre felülről kapjuk. Az a nagy kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejéről. Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel. De akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék álszerényen, vagy megalkuvóan félre. Hiszen Isten gyermekének van olyan valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.
Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből, Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek. (Ef 6,6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned nyertem békességet.
Ámen
