Counsellor
Hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe. (2Kor 12,7)
Pál apostolt is fenyegette az elbizakodottság bűne. Sok helyen megfordult, sok helyen hirdette a Krisztusban kínált bűnbocsánatot és örök életet. Sok helyen létrejöttek keresztyén gyülekezetek, felmerült benne is, hogy milyen nagyszerű vagyok, hisz engem használ az Úr. Ezt írja: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan;” (1Kor 15,10) Vigyázzunk ma is, hogy az elbizakodottság bűnébe ne essünk. Ha egy Pál apostol beleeshet az elbizakodottság bűnébe, akkor bárki közülünk. Hogy mi jelenthet kísértést? Akár a remek házastársi kapcsolat, a jó tanulmányi eredmény, de a munkában való eredményes előrehaladás, az anyagi javak bősége is. Sok minden elbizakodottá tehet bennünket, de csak akkor, ha levesszük tekintetünket az Egyetlen Úrról. Az Isten nem várja el tőlünk, hogy valamennyien ugyanazokkal a képességekkel vagy erővel rendelkezzünk. Amikor felismerjük, hogy Isten mindnyájunknak adott ajándékot, amelyet egyedül nekünk szánt, akkor kezdhetjük ezeket az ajándékokat mások szolgálatába állítani.
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (1Kor 12,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Néked szolgálhatok.
Ámen
