Counsellor
Minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől. (1Tim 6,10)
Sokan csak a saját fejünk után mennek minden pénzügyi döntésben. Irgalmatlanok és tékozlók is lehetünk egyszerre. Megvakít a nyereség, el lehet árulni érte az igazat, az ártatlant, sőt még Krisztus Jézust is. Azután van a megalkuvó ember: van Isten ügye vasárnap, a templomban. Meg van egy másik világ, ahol ember embernek farkasa, a pénz diktál. Az ilyen ember az igazi farizeus. A képmutatás ürügyet ad bármire: adjunk inkább a szegényeknek és ne előre kenjük meg Jézust a temetésére. Mindenre van pénzünk csak az Isten ügyére nincs. A nyugdíjas évekre talán felkészít, de mi lesz azután? Soha sincs megelégedettség. Hozzászokhattunk, hogy szégyen és pusztulás a napi lét. Pedig a pénz eszköz és nem a cél. A pénzügyeinkben is Isten az Egyetlen Úr. Ott is az igazság, az istenfélelem, a hit, a szeretet, a békességes tűrés, a szelídség szabályai érvényesek. Nem elég egyszer döntést hozni, hanem minden apró dologban keresni kell az Ő akaratát. Beállunk Jézus csapatába és eltűnnek a vélt szükségeink. Ha jön a vihar, a hitelességünket beigazoló üldözés, a világi gond, netalántán pénzhiány, látványosan kiderül istenünk lett-e az Ő áldása, vagy összedől-e minden bennünk? A pénz forrása, Isten legyen a szeretetünk tárgya. A pénz a világban az önérdek kiszolgálásának eszköze, csak hamis biztonságérzetet adhat. Az Isten-keresés viszont ingyenes. A lelki ráhagyatkozásnak eredménye, hogy ráadásként megadatnak a szükségek is. Legyen bátorságunk az Ajándékozóban bízni és nem az ajándékban. Ahogy a szegény özvegyasszony az Úrnak adta mind a két fillérjét. Ez az istenfélelem.
Kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet. (1Tim 6,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te töltöd be a hiányaimat örökkévaló értékekkel.
Ámen
