Counsellor
És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. (ApCsel 5,42)
Szenvedni senki sem szeret. Alapjában véve senki nem kíván szenvedést önmagának. De igaz az, hogy nincs emberi élet szenvedés nélkül. Krisztus Jézus tanítványának lenni sem lehet szenvedés nélkül. Jézus követése nem egy elkényelmesedett élet. Nem arról szól, hogy minden sikerül és semmi baj nem fog érni bennünket ezen az úton. Mai Igénk is azt mondja, hogy az apostolok szenvedtek Jézus nevéért. Mi mikor szenvedtünk Jézus nevéért? Ha még soha, akkor nem sikerült Őt jól képviselnünk embertársaink előtt. A beszólások, megvető pillantások, legyintés: ezek várják azokat, akik Krisztus tanítványai. Olykor még keményebb dolgok is. Mit tehetünk? Legyünk felkészültek és fogadjuk el, hogy Krisztusért néha gyalázatot is el kell szenvedni. Jézus Krisztus elég világosan tanít erről: Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. A tanítványság kiváltság, a kérdés, hogy élünk-e vele?
Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Jean Calvin)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.
Ámen
