Counsellor
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. (Péld 14,13)
Manapság kevés igazi öröm van a szívekben. Az embereket az utcán elnézve, vagy ahogy utaznak, hány igazán derűs, vidám arcot látunk? Milyen sokszor igaz, amit mond a Szentírás: nevetés közben is fájhat a szív. Hány fájós szívű ember bújik el még a nevetés álarca mögé is? Isten pedig azt akarja, hogy mi tudjunk igazán örülni. Nem megjátszani a vidámat, és otthon befelé fordulva elsírni a könnyeinket. Olyan örömöt kínál nekünk, ami minden helyzetben megmarad. Ami betölti az ember szívét egy ravatal mellett állva is, a műtőasztalon fekve is, csalódásokat átélve is, veszteségeket látva is. Minden, ami elvehetetlen öröm. Amiről Pál apostol vallott temérdek nyomorúsága között: „Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” (2Kor 7,4) Aki Krisztus Jézussal személyes kapcsolatba jut, annak a szívét betölti az öröm. A hívő ember azt éli át, hogy ha senki nem szeretne is, Isten egészen bizonyosan szeret. Ha azokban csalódtunk, akikről soha nem gondoltuk volna, Istenre teljes bizalommal támaszkodhatunk. Ha mindenki magunkra hagyott a bajban, Ő akkor is hűséges és ott van velünk.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz. A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott. (Péld 14,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy jelenléted életemben örömöt ad számomra.
Ámen
