Counsellor
Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt. (1Móz 21,18)
Az emberi élet egy nagy pusztasághoz hasonlítható. A bolyongás állandó ide-oda járkálás, tekervényes utakon való tévelygés. Már a gyermeki ember is keresi önmagát. Hágár és Ismael bolyongása a pusztában a végveszélyt jelentette számukra. A pusztában nincsenek sztrádák, még útjelző táblák, utak sem. A homok, a hőség, a kő, a szél az, ami ural mindent. Krisztus Jézus azért jött el erre a világba, hogy Ő maga legyen az út ebben a sivatagi életben. Tekervényes életút helyett biztos célba, Isten országába való érkezést kínál. Amikor ránk borulna a csüggedés sötétsége, tartsunk ki, amíg elmúlik. Ebből az álhatatosságból születik meg Jézus Krisztusnak az a követése, amely kimondhatatlan örömet jelent.
Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál. (1Móz 21,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vagy az út, melyen lelkem a halálból életre jut.
Ámen
