Counsellor
Megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?” Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.” (Jn 1,20)
Embertársaink, ismerjük egymást bármilyen felszínesen is, gondolnak rólunk valamit. De akár jót, akár rosszat gondolnak és terjesztenek rólunk, nem különösebben tudunk tenni ellene. Nem azok vagyunk, akinek mások gondolnak, és ne zavarjon ez bennünket. Kétségkívül hat ránk az, amit mondanak rólunk, de mégsem azok vagyunk, amit mások állítanak rólunk. Minél jobban megismer valaki bennünket, annál inkább átalakulhat a rólunk alkotott véleménye. Minél több időt töltünk valakivel, annál inkább megismerjük az illetőt olyannak, amilyen. Csalódhatunk egymásban pozitív vagy negatív módon. Kívülre olykor mást mutatunk. Van, hogy szerepet játszunk, általában szebbet, jobbat próbálunk mutatni önmagunkról. De az is előfordul, hogy rossz napunk van, kiborultunk valami miatt. Ha nagy terheket hordozunk, még önmagunkhoz is méltatlanul viselkedhetünk. Nem az a feladatunk, hogy megjátsszuk önmagunkat, olykor mégis előfordul ez velünk és ennek számos oka lehet. A kérdés mégis az, hogy kik is vagyunk valójában legbelül. Mert csakis ez számít.
„Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.” ... Aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.” (Jn 1,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
