Counsellor
A kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. (Lk 15,13)
Mai Igénk a jól ismert tékozló fiú története. Az, hogy egy apának két fia van, az azt a csodát tartalmazza, hogy attól, hogy nem egyformák az ifjak, attól még mindketten az apa fiai. A nagyobb a maga kötelességtudatával. A kisebb a maga vakmerőségével, felelőtlenségével. Mi sem vagyunk egyformák, de ebben a különbözőségben is az Atya fiai vagyunk. Lehet egymást lenézni, irigyelni, kisemmizni, vagy meg nem érteni, attól még a Mennyei Atyához tartozunk. Az, ha köztünk nem is felhőtlen a viszony, az Atyánkkal való viszonyunkon semmi nem változtat. Hiszen, Egyetlen Urunk fiának nevez mindannyiónkat. Ha az Atyának két fia van, akkor miért csak magunkat látjuk fiúnak, a másikat miért nem? Isten feltétel nélkül szeret bennünket. Amikor jelentéktelennek érezzük magunkat, akkor emlékezhetünk arra, hogy Isten véleménye az, ami igazán számít. Isten szemében mi mindnyájan az Ő szeretett gyermekei vagyunk.
Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott. (Lk 15,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy rajtad keresztül juthatom az Atyához legvégül.
Ámen
