Counsellor
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. (JerSir 3,26)
Létezik nagyon is nyomasztó, vészjósló érzetekkel teli csend. A fájdalmasan kiüresedett, az elhagyottság csendje, a pusztulás csendje. Amikor Jeremiás prófétától elhangzik ez a fenti mondat, Jeruzsálem és a templom a Kr. e. 587-ben bekövetkezett lerombolását siratja. Mégis azt mondja: jó ez a csend. A léleknek legnagyobb sötétjében, egy földig elpusztított város rémisztő csendjében hangzik a kiáltás. Persze nem úgy, hogy nincs benne hiányérzet semmivel kapcsolatosan. Mégis azt mondja: jó. Jó várni, mert tudom: kire várok. Jó, hogy az Úrról beszélhetek, mert tudom: Ő uralkodik ezek a romok felett is. Nem maradt vezetés, gondviselés nélkül az elpusztított város. Sem a fogságban megfogyatkozott, megtört nép, mert a szabadítás reménysége ott dobogott a szívükben. Jó az Isten által életet nyerni ma is. Jó az Istent szabadon keresni ma is. Jó a világ zajában imát hallani, imát mondani ma is. Jó a szabadítás reménységével élni ma is.
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. (JerSir 3,40)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy áldásaidban részesülök.
Ámen.
