Counsellor
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. (1Kor 10,12)
Egyházi ünnepeink után vagyunk, az "uborka-szezonban". Bőven volt alkalmunk hallani Isten igéjét, a Szentlélek megerősítését tapasztalhattuk. Feltöltekezhettünk lelki energiával. Elmondhatjuk mi is Pál apostol szavaival: „Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” (1Kor 10,3-4). Mindezek ellenére a gonosz dolgok befurakodtak némelyek életébe: a bálványimádás, mulatozás, paráználkodás, lopás. Az intő példák arra figyelmeztetnek, hogy ne bízzuk el magunkat, vizsgáljuk meg önmagunkat. De legfőképp bízzunk az Egyetlen Isten hűségében, aki erőt ad a kísértések közepette. A Szentlélek nem hagy bennünket erőnkön felül kísérteni, viszont a kísértés idején a kimenekedést is megadja. Van tehát kiút, kapaszkodjunk Egyetlen Urunkba, a Krisztus Jézusba. Vizsgáljuk meg önmagunkat: szabadok vagyunk-e arra, hogy Jézus tanítson minket a hétköznapokban? Arra, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk, vagy mi mindig mindent jobban tudunk?
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. (1Kor 10,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned bízhatom.
Ámen
