Counsellor
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Jézus mondta a ’hitetlen’ Tamásnak: „boldogok, akik nem látnak és hisznek”. Ma is mintha amit nem látnánk, vagy nem érintenénk, az nem is lenne. A bibliai Mózes nem ilyen volt, azért is választotta őt Isten erre a hatalmas feladatra. Pedig Izrael fiai a pusztában állandóan a látható dolgokat akarták, finom ételt, italt. Sokan ma sem akarják otthagyni a világ és a bűn rabszolgaságát, mondván: "Nekünk ez így jó, Isten is azt akarja, hogy áldottak legyünk ezért nem hagyjuk el a világ kincseit." Az emberek többsége nem érti mi az az áldás igazából. Azt hiszik az az áldás, amit ők annak gondolnak, ami nekik jó. Ha ez így lenne akkor a más hátán felkapaszkodott korrupt politikusokat és sztárocskákat nevezhetnénk áldottaknak. Mózesnek más volt az áldás útja: „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát” és „Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét”. Ma is ugyanaz az áldás útja a hívők számára: Krisztus Jézus gyalázata, vagyis keresztje.
Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. (Lk 9,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozhatom.
Ámen
