Counsellor
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. (Mk 4,37)
Mai Igénk arról számol be, hogy nem volt könnyű útja a tanítványoknak. Ott volt velük Jézus, mégis „nagy szélvihar támadt.” A mai Krisztus tanítványoknak is számolnia kell a viharokkal. Persze, hogy azt szeretnénk, ha az életünkben mindig minden úgy alakulna, ahogy kívánjuk. De nem fog, mert az élet nem ilyen, és nem viharoktól mentes a tanítványi élet sem. Krisztus Jézus ottléte a hajónkban nem azt jelenti, hogy nem lesz vihar. Lesz vihar, vagy éppen most vagyunk benne a viharban. Sok minden okozhat felfordulást az életünkben. Tönkrement egészség, tönkrement kapcsolat, gond a családban, vagy a munkahelyen. Hiányzik valaki, mert már utolsó útjára kísértük. Nehéz döntés előtt állunk és nem tudjuk, mi a helyes? Vihar van az életünkben, ami lehet kisebb, vagy nagyobb. Lehet akkora is, mint a tanítványok életében. Azt írja Igénk, hogy „a hullámok becsaptak a hajóba.” Összecsapnak a hullámok a fejünk fölött – szoktuk mi mondani, ha nagy a baj. Időnként pedig megtörténik ez. Érezzük, hogy nagy a baj. Mindenesetre nagyobb, mint mi vagyunk, ami meghaladja az erőnket. Küzdünk és küszködünk, de kevés az erőnk. Ha ott van Jézus Krisztus a hajónkban, akkor ott van az a több, aki meg tudja oldani a felmerülő nehézségeket. Egyetlen Urunk tud csak érdemben tenni a fejünk fölött átcsapó hullámokon.
Felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki? (Mk 4,40)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindenek felett uralkodol.
Ámen
