Counsellor
Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? (Jób 2,10)
Még a keresztyén körökben is létezik az a furcsa idea, hogy ha Isten jó, akkor nekünk is jót akar, tehát: ha valami rossz történik az ember életében, az nem is Istentől van. Megtalálható-e a Biblia kijelentései között az Isten negatív lenyomataként fellépő, de magának az Egyetlen Istennel egyenlő mindenhatóságot, örökkévalóságot követelő gonosz erő? Mintha Isten és a Sátán egyenrangú partnerek lennének. Ez például a keleti vallásokban így van, a világi filozófiában is elképzelhető, de a bibliai kinyilatkoztatás nem erről szól! Miről szól hát a Szentírás? Arról, hogy egyetlen Isten van: „Halld meg, Izrael: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül!” Egyetlen Urunk le is vonja ennek következményét a bálványimádásra vonatkozóan és arra is kitér, hogy a jó és a rossz is Tőle származik: „Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy rajtam kívül nincs más, én vagyok az Úr, senki más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt.” (Ézs 45,6-7). Egyedül Ő dönt jóról és rosszról. Mi Istentől csak jót szeretnénk kapni, de Jób arra figyelmezteti a feleségét, hogy ha nem érti meg, és nem fogadja el, hogy Isten adta a jót, és Tőle jön most a nehézség, a próba, a rossz is – akkor olyanná lesz, mint az istentagadók. Föltehetjük a kérdést: de hát mire jó a rossz az életünkben? Miért engedi az Isten, hogy az övéi szenvedjenek? Isten ezt mind a mi javunkra akarja fordítani, hogy hitünkben megerősödjünk, a jóban növekedjünk. Az a biztató, hogy ez soha nem lehet erőnk felett való. Mindig arról szól, hogy ha Isten gyermekei vagyunk, akkor Ő megfedd, megfenyít, azért, mert szeret. Semmi sem véletlenül, az Isten tudta nélkül történik az életünkben. Ő mindent tud rólunk, mindent számon tart velünk kapcsolatban. A jónak és a rossznak értelme van az életünkben. A Sátán persze szeretne kétségbe ejteni, a bajban elhitetni, hogy Isten elhagyott, de ne higgyünk neki. Csak Krisztus Jézusra figyeljünk. Emlékezzünk Péterre: Aki a tengeren járva csak addig nem süllyedt el, amíg Krisztusra tekintett, amikor pedig a mélységre nézett elkezdett merülni. Ez a mi mai életünkben sincs másként. Ezért kell mindig Krisztus Jézusra tekintenünk, és Tőle várni minden jót, az Ő kezéből elfogadni a rosszat is. Mert célja van vele.
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. (2Kor 12,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te világosságod nagyobb a sötétségnél.
Ámen
