Counsellor
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. (Lk 15,18)
A mai Igénk, a tékozló fiú története, az egyik legismertebb a Bibliában. Megragadhat bennünket az a mozzanat, amelyről mai Igeszakaszunkban olvashatunk. A vagyonát, az örökségét az apjától kikérő, megkapó, majd azt eltékozló fiatal magába száll. Mélyre jut, de két téves út helyett a harmadik, a helyes irányt választja. Hogy mellyek ezek? Az első téves út az önsajnálat. Sokan gyakorolják, ha bajba jutnak, ha gödörbe kerülnek önhibájukból. Pedig ez nem megoldás. Lehet, hogy jól esik magunkat sajnáltatni, de semmire nem megyünk vele. Ugyanilyen téves irány másoknak a hibáztatása. Ezt is sokan teszik. Bűneik, rossz döntéseik mélységében szidják a körülményeket, embertársaikat, sőt még az Istent is. Nagyon rossz úton járunk, ha ezt tesszük. Mi hát a helyes irány? Szálljunk csak magunkba, lássuk be a rossz döntéseinket. Mondjuk ki magunknak, majd megvallva az Egyetlen Urunknak. Ezután pedig annak is, akivel szemben bűnt követtünk el. "Vétkeztem." - Egyetlen szó csupán, de minden benne van. Legfőképp az őszinte felelősségvállalás. Viszont nincs benne a mentegetőzés, a magyarázkodás, csak a kíméletlen őszinteség. Keressük azt, amit nekünk, személy szerint szán Krisztus Jézus, ne azt, ami szerintünk való. Akkor sokkal ritkábban tévedhetünk el és kerülünk abba a bizonyos a gödör legaljára. Onnan is van kiút, a tékozló fiú megmutatta. A kérdés az, hogy tudunk-e tanulni belőle?
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. (Lk 15,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megtaláltál.
Ámen
