Counsellor
Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. (2Tim 2,15)
Már a krisztusi időkben sem volt ismeretlen a rákos megbetegedések veszélye, ma pedig szinte minden család kénytelen szembenézni a kórral. Sajnos mindannyian tudjuk sorolni az efféle megbetegedések ismérveit: egyrészt, hogy minden rákos betegség alattomos. Azért, mert észrevétlenül kezd kialakulni, tünetek nélkül képes rombolni, és amikor fény derül a betegség létére, ott már komoly tünetek vannak általában. Aztán tudjuk azt is, hogy gyorsan terjed, versenyfutás az idővel minden nap. Ennek a szörnyű betegségnek a képét használja hasonlatként az apostol, amikor fiatalabb szolgatársát, Timóteust próbálja leveleiben felkészíteni a gyülekezet vezetésének várható nehézségeire. Nem hallgatja el ugyanis, hogy hitéért, hitének igazságáért, az evangélium tisztaságáért, az egyházának megmaradásáért harcolnia kell majd. „Harcold meg a hit nemes harcát”; „mint Krisztus Jézus jó katonája...” – fogalmaz más igeversekben szintén Pál apostol. Mert mindig lesznek rákos fekélyként terjedő veszélyes emberek, általuk gerjesztett tényezők, melyek rombolni, ártani, szakítani, aláásni akarnak. És ezekkel szemben a kényelmes közöny egyenlő a halállal. Mintha felfedeznénk, hogy szervezetünkben felütötte fejét egy rákos betegség, és azt mondanánk: nem foglalkozom vele, majd megoldják a sejtjeim. Ezen hozzáállás egyenes következménye a pusztulás. Az életben maradáshoz küzdeni kell. Nem ölbe tett kézzel várni a fejlődést, a változást. Ugyanebben a levelében három emberi példát sorol az apostol: küzdeni az evangélium ügyében, mint a sportoló, mint a földműves, mint a katona. Vagyis naponként cselekedni, áldozatot hozni, szó szerint küzdelmeket vívni. A földművelésből élő ember számára nem is létezik olyan, hogy szabadság, vagy táppénz. Ha akarja a betevő falatot, hajnaltól alkonyatig munkálkodnia kell. Egy sportolónak is hiába lenne a vágya az olimpia, ha közben képtelen áldozni érte. Egyetlen katona sem mondhatja azt veszélyhelyzetben, hogy ma nem védem meg a hazámat, mert pihenőnapom van. Legyen bölcsességünk ma is, hogy felismerjük az életünkre, a hitünkre veszélyt jelentő körülményeket. Tudjunk bátran szólni és cselekedni, ha az igazság úgy kívánja. Tudjuk hitünk tisztaságát – ha kell – Krisztus jó katonájaként megvédeni. Haszontalan szóharcoktól távol maradva, csendes imádságban kérni Isten békességét. A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az eltompulástól és a lelki megszegényesedéstől. Teremtő erőket csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk.
Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. (2Tim 2,19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te megőrzöl a közönytől is.
Ámen
