Counsellor
Akarsz-é meggyógyulni? Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember. (Jn 5,9)
Mai Igénkben lévő történet a Bethesda-tó partján játszódik, ahol egy nagyon hosszú ideje beteg ember várt nap napot követően, hogy valaki beemelje a tó gyógyító vizébe. Manapság lelkiekben egyre többen sóhajtanak vele együtt érezve: Uram, nincs emberem! Ezért van egyre nagyobb szükség a szociális ellátásokra a világ fejlett országai társadalmaiban, különböző segítségnyújtó szolgálatok vagy bentlakásos intézmények formájában. A magányt sokan félelmetesebb erőként élik meg, mint bármi mást. Talán a legnagyobb negatív irányú motiváció akkor is, amikor életellenes, deviáns viselkedésformákról hallunk. Fiatalként, a tinédzserkor nem könnyű éveiben is sok fiatal küzd ezzel a félelemmel: nem kellek én senkinek… Mennyi mindent megteszünk egész életünk során csak azért, hogy ne hagyjanak el bennünket. Hogy ne maradjunk egyedül. Mennyi kompromisszum, mennyi kegyes hazugság, mennyi szemlesütött elfogadás csak azért, hogy ne maradjunk egyedül. Hogy ne kelljen kimondanunk: nincs emberem… Nem lehet elégszer biztatni egymást ilyenkor bármilyen közösségen belül, gyermekeket, unokákat: nem vagy egyedül! Bármi történjék, bármilyen hibát is követtél el, rám/ránk mindig számíthatsz. De az idős embert sem lehet elégszer biztatni. Szólítsuk meg, keressük meg azokat, akik a magány, a négy fal szeparáltságában élnek. Nézzünk körül: nem sóhajtja-e valaki körülöttünk is érthetetlennek tűnő viselkedése legmélyén: nincs emberem…? Egyetlen Urunk mindenkinél jobban látja emberiségünk visszásságait, hogy az embertömeg még nem jelent közösséget. A közelség sem feltétlenül kínál törődést. A szavak és érintések sem mindig hordoznak segítséget. Álljunk meg a másik felé való nyitott tekintettel, cselekvésre kész tagokkal, hogy ne csupán embertöltelékek legyünk egy masszában, amelynek Krisztus Jézushoz semmi köze. A szavak szintjén kijelentett kereszténység addig semmit nem jelent, amíg azt az abból fakadó jó cselekedetek nem követik. Legyünk hasznos eszköz az Úr kezében, „embere” a szükséget szenvedőknek.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! (Jn 5,14)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a szolgád lehetek.
Ámen
