Counsellor
Eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele. Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened. (2Krón 20,1)
Mai Igénk a hajnali események kapcsán nyeri aktualitását. Mindannyian szeretnénk az életünkből kihagyni a harctereket és a velük járó küzdelmeket. Miként az ilyen helyzetekkel járó félelmet és ijedelmet is. Az Úr azonban nem kímél meg bennünket ezektől. Jósáfát király a győzelem ígéretét megkapta, de attól azért nem mentesült, hogy szembenézzen az ellenséges sereg rettenetével. Fel kellett vonulnia, szembe kellett velük szállnia. Mondhatta volna azt is Úr, hogy éjszaka valami halálos nyavalyát bocsát az ellenség táborára, ami elpusztítja őket, és így harcolni sem szükséges ellenük. Helyette engedi, hogy Jósáfát szembenézzen az ellenséggel, nem kíméli meg a félelem érzetétől. A harctéren kellett megtapasztalnia az Úr segítségét. Ne akarjuk hát mi sem kispórolni a gonoszság erőivel szembeni küzdelmeket. Mert ezek a harcok éppen azok az élethelyzetek, amikor rádöbbenhetünk, megláthatjuk az Úr hatalmas erejét. Amikor a magunk porszemnyi volta tanít éppen hinni, hogy ez a küzdelem az én erőmön felüli, nekem ehhez se fizikai, se lelki erőm nincs, de az Úr biztosan megsegít. "Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz." (2Krón 20,17) Aki hitben éli az életét, nagyon is jól tudja, hogy nem csak kegyes szólam, hogy „az Úr megsegít”, hanem a hívő lélek számára valódi megtapasztalás. Ahol az erőnk már elfogy, ahol a lehetőségeink már kimerültek, ahol nekünk már küzdeni sincs erőnk, és minden perc külön kihívás, ott jön a hit megtapasztalása. Ott jön Pál apostol igazsága: Az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Emlékezhetünk az Egyiptomból való kivonulásra: a nép előtt a Vörös-tenger, háta mögött az egyiptomi seregek harci kocsijai. Az Úrnak ott is úgy tetszett, hogy Izrael fiai semmit ne tegyenek, csak nézzék tétlenül, ahogyan az Úr megszabadítja őket. Nem ők harcolták ki a győzelmet, az Úr mutatta meg csodálatos hatalmát. De a helyzet, a látvány félelmetes voltától őket sem kímélte meg Egyetlen Urunk. Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van – mondja egyik énekünk. Krisztus Jézus olyan eszközökkel harcol ma is, melyek szemeink előtt rejtve vannak. Istennek nem utólag jutnak eszébe a dolgok, ő jó előre megtervez mindent. Bennünket is különleges céllal tervezett, és Ő, aki elkezdte bennünk a munkáját, el is végzi azt. Ezért ne engedjük, hogy a sátántól való félelem megállítson, megbénítson, inkább ösztönözzön arra, hogy továbbinduljunk azon az úton, amire eleve elrendeltettünk.
És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen. Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől. (2Krón 20,30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz az elrendelt utamon.
Ámen
