Counsellor
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok (Róm 8,15)
A mai Igénk azt a kérdést feszegeti, hogy vajon életünket, cselekedeteinket ki-mi vezérel? A testiség vagy Isten Lelke? A testiséggel szerzett, valójában értéktelen dolgok is végül keserűséget, lelkifurdalást okoznak. Elveszik nyomukban minden, és ami korábban rendben volt, kusza lesz. Végül az ilyen érdekvezérelt ember is meghal, mint az igazak is, de ő örökre elveszett. Feltámad az ítéletre és kitöröltetik azok sorából, akik az Istennel boldogok. Viszont: ha Isten Szentlelke vezérel bennünket, akkor Krisztus Jézus nem csak társaságunk, szövetségesünk lesz e földi életre, hanem közösségébe fogad mindörökre. De hát mi is az a testiség? A „test szerinti életre” és a „test cselekedeteire” jellemző az erkölcsi gátlás hiánya, a hálátlanság, az önzés, a felelőtlenség. A legfontosabb az, hogy így a sátán eltévelyít életcélunktól, a rendeltetésünktől. A testtel, a testi adottsággal és minden anyagi dologgal, értékkel lehet helyesen is élni. Mert ezek mind Isten áldásai, ajándékai. A helyes életvitel pedig áll: önfegyelemből, Isten iránti hálából, az együttérzésből és önzetlenségből. A felelősségteljes józan gondolkodásból, és hogy minden tettünk egyedül az Isten dicsőségét hirdesse. Manapság sok elvárás van rajtunk: nem maradhatunk le, teljesíteni kell. Még az is elhangzik világi nárcisztikus, pökhendi idióták szájából, hogy: "mindenki annyit ér, amennyije van..." Gondolkodjunk egy kis csendben, hogy mit nem kell bekebelezni, mi az, ami olyan nagy már, hogy megnyomorít, vagy tán szinte agyon is nyom. Ha mindezeket megfontoltuk magunkra nézve, akkor rádöbbenhetünk, hogy javunkat nem az anyagi dolgok mozdítják előre, hanem a hit, a remény és a szeretet.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Róm 8,18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Szentlelked mindig velem van.
Ámen
