Counsellor
Nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. (1Kor 2,13)
Az értelem igen sokszor útjában áll a hívő embernek, de aki megtalálta Krisztus Jézust és követi Őt, az könnyen átjut ezen. A hívő ember nagyon is értékeli a tudást és a tanulást, de nem értékeli túl, és főképp nem bízza magát rá. A krisztusi váltságot ésszel magunkévá tenni, a váltság titkait ésszel felfogni sohasem lehet. Viszont a hittel élők számára nagyon egyszerű és világos. Amikor akadályoz utunkon az értelem, boruljunk le Egyetlen Urunk előtt és imádkozzunk. Meg fogjuk tapasztalni, hogy a korábban legyőzhetetlennek tűnő akadály eltűnik. Mi is voltaképpen az imádság? Összekapcsolódás a láthatatlan Istennel a Jézus Krisztus által. Ez az imádság lényege. Nem az a kényszer, ami bennünk van, hogy valakinek el kell mondanunk a bennünk lévő dolgokat a vallásos nevelés folytán megtanított kegyességi gyakorlat szerint. Az imádság kapcsolódás Istennel, az igazi valóban erőforrás, a valóban segítő kegyelem. A világon a legnagyobb távolság az értelem és a szív között van. Viszont ezt a legnagyobb távolságot könnyen és olyan gyorsan összeköti Jézus Krisztus az Ő keresztje által. Sokan vannak, akik arra hivatkoznak, hogy azért nem tudnak a lelki életben előrehaladni, mert mások hibái, mások bűnei visszatartják őket. Különösen ilyen számukra a hívő embernek a sok-sok hibája, és bűne. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy ha a hívők ilyenek, akkor semmi értelme, hogy ők is hívők legyenek. Vannak, akik lelkipásztoraikban csalódnak, vannak, akik lelki vezetőikben, vagy a gyülekezet egyik – másik tagjában. Viszont: nekünk kell hatással lenni a környezetre, nem a környezetünknek ránk. Ha a világ semmi különbséget nem vesz észre köztünk és maga között, akkor olyan kősó vagyunk, amely elvesztette az ízét. Ha mi igazán Krisztus követői vagyunk, akkor mi sem tehetünk mást, mint amit Ő tett. Jézus nem hogy megbotránkozott volna a bűnösökön, hanem inkább közéjük ment és segített nekik a bűnüktől megszabadulni. Segítő kezet nyújtott a hívőknek olyankor, amikor botladoztak.
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor2,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
