Counsellor
Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. (ApCsel 9.1)
Mai Igénk az emberi indulatokról szól. Vajon bennünk milyen lélek van? Milyen indulatok jelennek meg előbb a belsőnkben, hogy aztán az ajkunkon megmutatkozzék? Mert nagyon sokszor az indulataink utat törnek maguknak, eljutnak a szívtől a szájig és mondjuk, amit csak érzünk és gondolunk. Az Igénkben szereplő Saul Istenhez tartozott már, de Krisztushoz még nem. Ha valakinek Krisztus nélküli a kapcsolata Egyetlen Urunkkal, akkor nem ismeri igazán Őt. Jézus nélkül az indulataink borzalmasak tudnak lenni, olykor még Jézus mellett élve is. Sőt, még meg is magyarázzuk, hogy miért van az jól, amit érzünk és kimondunk indulatosan. De mitől jövünk indulatba? Az indulataink abból fakadnak, ahogyan nézünk valamire, vagy valakire. A jézusi indulat ebből áll: "Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket." Mai világunkban a leginkább megosztó és gyilkos indulatokat szító dolgok: a politika, és a vallási nézetek különbözősége. Mert könnyen vitatkozás lesz abból, hogy két ember nem ugyanazt gondolja a politikában zajló eseményekről, vagy a vallás dolgairól. Sokszor barátokat, sőt, családtagokat választ el egymástól az egyik, vagy éppen mindkét téma. Ellenségünk a világot másképp látó, a más vallású, a más politikai párttal szimpatizáló, a tőlünk eltérő véleményen lévő embertársunk? Tévedünk, ha azt hisszük, hogy igen. Legalábbis Krisztus Jézus nélkül könnyen láthatjuk így embertársainkat. De vagyunk annyira bűnösök, hogy még Jézussal a szívünkben is képesek vagyunk ezt gondolni és látni. A hajdani Saulban az a megdöbbentő, hogy a farizeus, az Urat szolgáló ember Isten nevében megy neki a másképpen gondolkodó és hívő embertársainak. Szerinte ez rendjén is van így, pedig szó sincs róla. Ahogyan őt a damaszkuszi úton megigazította az Isten, ugyanígy kell a mában nekünk is Krisztus Jézus szavai szerint élnünk.
És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus. (ApCsel 9.21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te bennem élsz.
Ámen
