Counsellor
Nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. (Zsolt 44,4)
A hazánk Isten drága ajándéka. El kell ismernünk azt, hogy nem a kard, nem a fegyver, hanem Isten keze szerezte nekünk ezt a földet, amin élünk. Nem jelenti ez azt, hogy mivel Isten szerezte, most már nekünk semmit sem kell tennünk. Bizony szántani és vetni kell, de tudjuk mégis, hogy a termést sem mi biztosítjuk, hanem Isten őrzi és adja meg számunkra. Tudjunk tehát teljes hűséggel és teljes hálaadással megállni Isten színe előtt. Ahol élünk jól esik olyan valakivel beszélni, aki kedves, akinek a szavában is kedvesség van. Ahol nem a nyerseség, nem a ridegség, nem a faragatlanság lelkülete uralkodik. Az olyan emberekkel nagyon nehéz együtt élni, akik nem tudnak íly' módon beszélni. A kedves beszéd bizalmat ébreszt bennünk, megvigasztal bennünket. Például, ha valaki kórházba kerül, sokat jelent számára, ha az orvosok és az ápolók kedvesek hozzá. Ha Krisztus Jézus bennünk lakik, keresztyének leszünk otthon és másutt is. A keresztyén kedvesen szól rokonaihoz, de mindenki máshoz is. Kedves, udvarias, szeretetteljes, együtt érző lesz, és így ráneveli magát arra, hogy majd a mennyei otthonban lakozhasson. A királyi család tagja, így azoknak az országát képviseli, akik a Menny felé haladnak. Szelíden beszél gyermekeihez, mert tudja, hogy ők is Isten örökösei, a mennyei királyi udvar tagjai. A keresztyén embernek arra kell igyekeznie, hogy kedvesen beszéljen. A Biblia is ezt mondja. Minden beszélgetésünkben az legyen a cél, hogy mindig a legjobbat hozzuk ki a másikból, ne dorongoljuk le, ne fojtsuk belé a szót. A helyes kommunikáció barátokat teremt, ezért világosan kell fogalmaznunk személyes határaink, a hitünk, értékrendünk és vágyaink tekintetében egyaránt.
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint. Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték. (Róm 11,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a kegyelmedben vagyok.
Ámen
