Counsellor
Embernek fia, figyelmetes légy, és lásd szemeiddel, és füleiddel halld meg, valamiket én szólok te veled az Úr házának minden rendtartásairól és minden törvényéről, és légy figyelmetes a háznak bejáratára a szenthelynek minden kijáratánál. (Ez 44,5)
Manapság nem túl népszerű dolog a gyülekezet és a gyülekezetbe járás. Az még érthető is, hogy a nem hívők nem lelkesednek érte. De manapság még a magukat (divatból, megfelelési vágyból?) keresztyénnek vallók is nyűgnek tekintik még azt is, hogy karácsonykor vagy húsvétkor elmenjenek egy Istentiszteletre. Sokan vannak, akik nem tartják fontosnak a gyülekezetbe járást. Egyre többeket a tökéletes gyülekezet illúziója, a helyi közösségben látott hibák távol tartják attól, hogy egy gyülekezet elkötelezett tagjaivá váljanak. "...és láttam, hogy az ÚR dicsősége betöltötte az Úr házát, én pedig arcra borultam" - írja Ezékiel próféta az egyik látomása kapcsán, melyet Isten házáról, a Templomról látott. A testvéri közösségben Jézus Krisztus jelen van, hiszen maga ígérte: "Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük" (Mt 18:20). Az ilyen közösségben pedig megláthatjuk, felismerhetjük Egyetlen Urunkat, az Ő jelenlétét és dicsőségét. Amikor Isten megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy a gyülekezetben meglássuk dicsőségét, nem tudunk mást tenni, mint imádni Őt. A gyülekezet nem emberi találmány. Így aztán nem nekünk kell megalkotni a működésére vonatkozó szabályokat sem. Krisztus Jézus az egyháznak és a helyi gyülekezetnek is a Feje és Főpásztora. Ő az, aki építi a saját egyházát a saját törvényei és alapelvei szerint. Miközben részévé válunk egy gyülekezeti közösségnek, szembesülünk azokkal a krisztusi alapelvekkel, amelyek felülírják saját elképzeléseinket. Ez az út az engedelmesség útja, melyen megtanuljuk követni és betartani Isten ránk és a gyülekezetre vonatkozó akaratát.
Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Pt 5,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon vezetsz engem.
Ámen
