Counsellor
Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. (1Thessz 2,12)
Mai Igénkben Pál apostol a thesszalonikai gyülekezet alapításáról ír. Arról, hogyan növekedtek a hitben, hogyan váltak példaképpé mások számára. Elfogadták az apostol tanítását, akikben Isten Szentlelke munkálkodott. Az Egyetlen Úr ítélte őt alkalmasnak arra, hogy hirdetessék általa evangéliuma. Pál apostol, a munkatársaival egyetemben, híven szolgáltak a gyülekezetnek, még az anyagiak elfogadásával sem terhelték őket, hanem maguk dolgoztak a megélhetőségükért. Ez példa volt a thesszalonikaiak számára, mert az életvitelük hitelessé tette azt, ami hirdettek. Nem a sajátjukból adtak, hanem merítettek a kiapadhatatlan forrásból, eleven közösségben voltak az Úrral. Az Ő fénye ragyogott rajtuk keresztül. Ezért fontos, hogy olyan elhivatott vezetők álljanak a gyülekezetek élére, akiknek világosságuk van Isten üzenetének megértésére. Így válhattak a thesszalonikai gyülekezet tagjai is példaképpé az egész térségben. Azért, mert először bennük, majd általuk munkálkodott Isten beszéde. A mában, éljünk mi is Istenhez méltóan, hogy általunk is terjedjen az evangélium abban a környezetben, ahová helyeztettünk. Nagyon fontos, hogy merjünk kiállni Isten igazsága mellett. Sajnos, a világhoz hasonlóan, ahhoz igazodva sok a téves tanítás, az önelégült pojáca, az öndicsőítés, az anyagiasság. Az a hatalomvágy, az irigység, mások lenézése, a könnyű érvényesülés, és ezekhez hasonló elhajlások mind belopakodtak az Egyházon belülre is. Ne hagyjuk, hogy életünkben elhatalmasodjon a minden áron való szerzés bűnös vágya a maga cinikus mivoltában. Maradjon a Biblia a térkép számunkra, és az iránytűnk legyen Krisztus Jézus.
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? (1Thessz 2,19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te uralkodsz életem felett.
Ámen
